Életemben másodszor állok sorba dedikáltatni, miután véget ér Vámos Miklós csöppet sem hagyományos könyvbemutatója.
Perceken belül emberek tucatjai állnak mögöttem, – gyors voltam – és amíg sorba kerülök, azon gondolkodom, mit mondjak neki, hogy ne legyen olyan sablonos a szöveg, amit tán több ezerszer hall.

Előtte a könyvbemutatón azt mondta, hogy támogatja a fiatal írókat. Ezt szó szerint veszem, és bár egyik nézőpontból már nem, másikból azonban meg fiatal vagyok, hát megpróbálom, tehát kérek, mit veszíthetek.

Persze lámpalázasan kitalálom a gondolatot, és azon izgulok, nehogy megkukuljak, mint Szurovecz Kitti könyvbemutatóján. Ott az történt, hogy mire leültem Kitti mellé, a kérdésére, hogy miért jöttem el a bemutatóra, nem tudtam megszólalni, mint aki őszinte tablettát vett be. Mégis hogy jött volna ki, ha azt mondom, azért mentem el, hogy el tudjam képzelni, milyen a másik oldalon ülni? Persze, több másodperces hebegés után mégis sikerült.

Vámos Miklós feláll, kezet fogunk, és én is bemutatkozom.
Leülünk, odanyújtom a könyvét: Miklós, legyen szíves dedikálja. Kérdezi egy p-vel írom a nevem? Meghatódom a figyelmességén, hogyan képes megjegyezni a neveket. Én azonnal elfelejtem, ha nem ismétlem meg.

Aztán a párbeszéd így hangzik:

– Azt szeretném, drukkoljon, hogy jövőre a regényemmel az asztal túl oldalán ülhessek.

– Miért, írt egy regényt? – kérdezi.

– Írtam.

– És elküldte már valahova?

– Még nem.

– Melyik kiadókhoz gondolta? – kérdezi, és elsorolok kettőt.

– Miért pont azokhoz?

– Mert az ő profiljukba illik bele a múltszázadi történet, ami Szabadkán játszódik.

– Ez eddig nagyon jól hangzik – mondja, aztán rövid ideig elgondolkodik, majd folytatja.

– Ha ez a kettő nem jön be, akkor javaslom annak a kiadónak a vezetőjét, – mutat egy pavilonra – ő sportot űz a tehetségek felfedezéséből.

Na igen, előző nap őket néztem ki, csak a lámpalázam miatt elfelejtem mondani.

Aztán beleír a könyvbe zöld tintával, mint Kosztolányi, és én még sok történetet kívánok neki. Imádom. A könyvet berakom a táskámba. Otthon kinyitom, és azon az oldalon, ahol a szerző és a könyv címe szerepel, ezt olvasom - és örülök, mint karácsonykor a gyerek:

Vámos Miklós Az isten szerelmére
Pap Évának, remélem, eléri a célját!