Tonhalszendvics, gyömbértea, a pékségben majdnem telt ház, és szabad hely már csak az üvegportál előtti bárszékes könyöklőnél van. Egymás után érkeznek: nagymama bottal, kisfiú, a nyomukban egy anyuka és két gyerek. A könyöklőhöz ülnek mindannyian, azt gondolom róluk, ők egy család. De mégsem, mert…

2016 vége. Ott kezdődött, hogy elmentem az íróiskolába, mert ugye, ha nem tanuljuk meg a betűket, olvasni sem tudunk. Jó reggelt – szólított meg az első nap kezdetén a búgón recés hangú figura olyan hangsúllyal, mintha azt akarta volna értésemre adni, csak hogy végre leesett. Mármint nekem,…

Életemben másodszor állok sorba dedikáltatni, miután véget ér Vámos Miklós csöppet sem hagyományos könyvbemutatója. Perceken belül emberek tucatjai állnak mögöttem, – gyors voltam – és amíg sorba kerülök, azon gondolkodom, mit mondjak neki, hogy ne legyen olyan sablonos a szöveg, amit tán több…

A nő hanyatt feküdt az ágyon, és kifújta magát. Élvezte a pillanatot, hogy végre nyugodtan álmodhat. Ha benne volt az égő vágy valami iránt, akkor nem ismert lehetetlent. Ha már égett a tűz, akkor táplálta azt az álmaival, a hitével, és a cselekedeteivel, amelyek előbbre vitték. Az üzlethelyiség…

A hűvös éjszakákon és csípős hajnalokon Zsozénak az őszi lomtalanításkor szerzett két vastag paplan jelentette a biztonságot és melegséget. Az utcán kapta a nevét, nem sokkal később, ahogy odakerült. Öt éve egy fekete, cipzáros hátizsák volt a párnája. Bélése egy váltás alsónemű, nadrág, és kockás…