Arra gondolok, mostanában semmi említésre méltó eset nem akadt ebben a kávézóban. Csupa unalmas ember, némelyik egy felnyitott laptop előtt ülve hangosan beszél fülében a fülhallgatóval, itt csinálja a bizniszt, vagy mint az a tegnapi nő, onlájn kócsingol. Már megint, itt.
Előttem gőzölög a tejeskávé a pohárban, ropogós kifliben tonhalkrém, amitől szerintem függő lettem, és már nem volt a vitrinben, de nekem csinálták a lányok. Lehet, én is unalmas vagyok már, de így szeretem.
Egy másik asztalnál a rövidre nyírt hajú, negyvenes pasas is törzsvendég a kávézóban. Magában ül, dobozos kakaót és kiflit reggelizik. Gyerekkorból bekattant szokás, jegyzem meg magamban. Úgy látom, kávét is rendelt, mert feláll és odamegy érte a pulthoz.
Az időm ma szűkebbre van szabva, gondolkodom, elővegyem-e a mobiltelefonomat, és rábökjek a Facebook vagy Mail ikonra. A kezem a táskám felé húz, de inkább úgy teszek, mint aki nagyon laza. Tíz percem van, és eldöntöm, megengedem magamnak azt a luxust, hogy éppen ne csináljak semmit párhuzamosan a reggeli mellett. Vagyis csak a kedvencemet, környezettanulmányt.
A pasasra nézek, már visszaült. Anélkül, hogy tudná, versenyben vagyunk, mi ketten. Látom, ő lép hamarabb. Éppen veszített, hogy ki bírja tovább a telefonja nélkül. Felemeli, tárcsáz, a füléhez teszi, közben a nyakát előre hajtva, másik kezével a feje tetejét simogatja.
Az a fajta bizniszmen, aki azért telefonál nyilvános helyen, hogy fontosnak tűnjön. Vajon milyen ügyet intéz, ami két falat közt annyira fontos..
Az ajtó felé nézek, belép egy idősebb, nyúlánk férfi, a rezes Bandi, rég láttam. Távolabb van, nem akarok hangos lenni, a kezemmel intek neki és mosolygok, mint egy fogkrém reklámarc. Ő nekem jól hallhatóan: kezitcsókolom.
Ránézek a rövidre nyírt hajúra, összejött-e neki közben a hívás. Meresztem a szemem, biztosan jól látok? A hétvégén rendeltem progresszív szemüveget, bár nem akarom állandóan hordani, most jól jönne.
Egy pillanatra össze vagyok zavarodva, hogy is van ez. Úgy látom, a telefon még mindig a fülén. Egy másik..., kérdezem, egy másik az asztalon, azon meg a bal kezével sms-ezik? Igen, jól látom, ügyesen csinálja.
Szóval, ilyesféle a multitasking.
Előttem gőzölög a tejeskávé a pohárban, ropogós kifliben tonhalkrém, amitől szerintem függő lettem, és már nem volt a vitrinben, de nekem csinálták a lányok. Lehet, én is unalmas vagyok már, de így szeretem.
Egy másik asztalnál a rövidre nyírt hajú, negyvenes pasas is törzsvendég a kávézóban. Magában ül, dobozos kakaót és kiflit reggelizik. Gyerekkorból bekattant szokás, jegyzem meg magamban. Úgy látom, kávét is rendelt, mert feláll és odamegy érte a pulthoz.
Az időm ma szűkebbre van szabva, gondolkodom, elővegyem-e a mobiltelefonomat, és rábökjek a Facebook vagy Mail ikonra. A kezem a táskám felé húz, de inkább úgy teszek, mint aki nagyon laza. Tíz percem van, és eldöntöm, megengedem magamnak azt a luxust, hogy éppen ne csináljak semmit párhuzamosan a reggeli mellett. Vagyis csak a kedvencemet, környezettanulmányt.
A pasasra nézek, már visszaült. Anélkül, hogy tudná, versenyben vagyunk, mi ketten. Látom, ő lép hamarabb. Éppen veszített, hogy ki bírja tovább a telefonja nélkül. Felemeli, tárcsáz, a füléhez teszi, közben a nyakát előre hajtva, másik kezével a feje tetejét simogatja.
Az a fajta bizniszmen, aki azért telefonál nyilvános helyen, hogy fontosnak tűnjön. Vajon milyen ügyet intéz, ami két falat közt annyira fontos..
Az ajtó felé nézek, belép egy idősebb, nyúlánk férfi, a rezes Bandi, rég láttam. Távolabb van, nem akarok hangos lenni, a kezemmel intek neki és mosolygok, mint egy fogkrém reklámarc. Ő nekem jól hallhatóan: kezitcsókolom.
Ránézek a rövidre nyírt hajúra, összejött-e neki közben a hívás. Meresztem a szemem, biztosan jól látok? A hétvégén rendeltem progresszív szemüveget, bár nem akarom állandóan hordani, most jól jönne.
Egy pillanatra össze vagyok zavarodva, hogy is van ez. Úgy látom, a telefon még mindig a fülén. Egy másik..., kérdezem, egy másik az asztalon, azon meg a bal kezével sms-ezik? Igen, jól látom, ügyesen csinálja.
Szóval, ilyesféle a multitasking.
